Horror GPortal

A helyesírási hibákért bocsi..:'(

A démonvadász

Volt egy lány,egy kislány 12 éves volt és nagyon vonzódott a varázslat és a démonidézéshez.Ez a lány normális szegény családból való volt.Egyik nap az iskolájukba jött egy helyes fiú,minden lány beleesett   még ez a félelmetes lány is.Amúgy ez a lány nagyon csinos volt szép alakja klassz cucai és csodaszép ilyesztő arca.Egyik nap odament a helyes srác a lányhoz.

 
-Szia Milly.Tudod te vagy a legokosabb lány  és elég rosszul állok matekból nem tudnál nekem segíteni?-monja a fiu.
 
Milly csak ránnéz unott arcal és igy szól:
 
-Nem félsz tőlem?
 
-Nem
 
-Akkor rendben.
 
Ezalatt teltek multak az idők,Dín minden nap átjárt tanulni a lányhoz Milly egyre jobban a bizalmába fogadta a fiut mig a fiu bevalta a lánynak hogy szereti.Ezután elkezdtek járni.Egy honap mulva.
 
-Dín szeretsz?-kérdezi a lány.
 
-Igen Milly.Szeretlek.
 
-Akkor ha most elmennék akkor is szeretnél? Várnál rám?
 
-Igen örökké. Miért?
 
-Tudod holnap elköltözünk egy másik országba...
 
-Micsoda?Miért?(még egy kicsit uncsi de eztán lesz jó)És hova?
 
-Háááááááát...ö Németországba mert apu ott talált egy jólfizető állást és mind odaköltözünk.
 
-DE MILLY,NE HAGYJ IT!
 
-Szeretlek és két év mulva viszjövök.Vársz rám?
 
-Igen,várok.Te vagy az akit örökön öröké szeretni fogok.
 
-Köszönöm viszajövök.
 
Igazából nem utazott el Milly apja mert az ő apja csak egy báb aki meghalt egy démon elleni csatában és Milly igy tartja fenn a családi hátteret és Milly el utazott a démonvilágba 2 évig ,hogy levadássza azt a démont.
 
2 év mulva...
 
Milly végre hazajött pont akkora amikorra igérte már sokat nött és gyönyörű lány lett belőle ,egy igazi fekete szépség.Emellet Milly profi démon vadásszá vált.Ép tanitás volt kicsöngettek szünet Millynek már nagyon vert a szíve hogy ujra látja Edet.És ekkor megpillantja Edet és lehervad a mosolya.Ed egy másik lánnyal csókolózik nyelve benne a másik lány szájában keze pedig a melleit fogdossa és miközben vadul csókolóztak Millyben eltört a ,,fogaskerék" épp elsétált mellete egy fiú hirtelen megfogta a fejét és egy szorítással szétnyomta a fiu felyét,agy cafatokban lógott majd térdre rogyott és összeesett.Kitört a pánik.Egy lánny keservesen felsikoltott,de Millynek már elszált az emberi gondolat a fejéból.Kezét kinyujtotta és elkezdett egy ős igét kántálni,egy pillanat és egy embernagyságú juk keletkezett a falon belőle undorítobbnál undorítobb démonok kezdtek jönnni ki belől rengeteg démon a folyósó sőt az egész iskola átváltozott .Az ablakok eltüntek ,a falhejjett undorító husszerű véres mozgó fal lett belőle itt itt kilógott egy csontváz kezek,belek,szemek,szívek,májak,agyak és méhek bennűk apró babákkal.Az emberek ordítoztak,hánytak alig birtak nem beleragadni a földön lévő húsos masszába.Mindenki ordított és egszerre a fal kezdte beszívni mindenkit mint amikor valaki a tésztát szívja be.egyedül Milly Ed meg a barátnője nem mozdult,a lány sikított.
 
-Din! Miezz! Úr isten! Áááááááááááá! -Vércogott.
 
-Hogy hívnak?-lépett előre Milly.Ed hanyatt esett és csupa vér lett a faltól.
 
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.-sikoltozott tovább a lány.
 
-HOGY HÍVNAK?!!!!!!
 
-Rebeka!ahahah.-bömbölt.
 
Ekkor Milly odalépett a lányhoz megfogta az arcát és a hüvejujját szépen benyomta a lány szemébe,oldalról.A lány üvöltött.Ekoor két ujjal megrakadta és lecsapta a földre a vérben ázó szemet.A véres husból kiemelkedett egy fekete gennyes arcu démon sárga szemekkel és hatalmas vigyorral kezdte el zabálni a szemet.Már épp a Edre támadt amikor a Milly igy szólt.
 
-Hagyd békén!Ő az enyém.-a démon reszketve szaladt el és rávetette magát egy szenvedőt lányra,az arcát rosdás fogaival kezdte el tépni.
 
Ezalatt Ed el akart szaladni,de a véres húsból egy kéz emelkedett ki megfogta és erővel a fejét Millyre fordított.
 
-Nézd ahogy megölöm ezt a lány és véréből iszom!
 
-Neeeeeee!-sikoltja  lány.
 
Azzal elvágja a torkát.Fröcsög a vér.Milly hátrahajtja a levágott fejet és kitöri a nyakánt és zabálja húst.Aztán eldobja a tetemet és elkezd sírni.
 
Mért nem vártál rám?AZT MONDTAD SZERETSZ!-ordítja erre az egyik méhben lévő gyerek elkezd bögni majd a többi is.
 
-Hagyj! Ne bánts! -bömböl Din.
 
-Figyelj! Ezek az emberek mind miattad szenvednek.Nézz körül. Ezeket a démonokat én ejtettem fogságba 2 év alatt nem akartam ,de muszáj volt. Megdolgozta azért ,hogy majd visszatérhessek hozád,elsem képzeltem hogy ezeket valaha is kiengedem,de most miattad kifogom. Megölök mindenki at akit szeretsz.Bizony itt az apád anyád hugod nagymamád és nagypapád. Megölöm a barátaid,megölöm a tanáraid és a barátnődet is. Miatad kiengedem ezeket a lényeket azért mert hazudtál! Ezek a démonok segítenek nekem mert kérhetem a segítségüket egyszer addig engedelmeskednek nekem míg elvégzem a dolgom. És ez lesz az én utolsó vacsorá mielőtt szétszagattnak engem!-körbenéz és látja ahogy a démonok vicsorítanak rá a húsfalban két hatalmas szem ránéz és mindenki várja hogy megöljék fönöküket.
 
Milly erre oda megy a fiúhoz és kezét a fiú arcára teszi mond valamit erre Dint hatalmas fájdalom önti el. Minden csontja kezd eltörni szemét mintha valami erősen ki a akarná lükni. PLaccs az egyik szemgolyója kidurran placcs a másik is minden csontja ripityára törki ekkor elengedi a kéz és az élettelen test mint valami ruha összeomlik. Milly hátranéz határozott tekintetel és ezt mondja:
 
-Sajnálom.Pedig meijen szép szerelem lett volna!
 
A démonok nem bírnak nem üvölteni ordítva rohannak a lányra melyet a démonvilágba csak Szomorú Szerelmesnek hívak...
 

A Mumus

Volt egy férfi. Egyszer találkozott egy gyönyörű nővel. Összeházasodtak, és született egy gyerekük. 2 éves volt. Egyik éjjel a gyerek ordibálni  kezdett: A MUMUS, A MUMUS, A MUMUS! A fickó másnap is hallotta a kiabálást. Gyorsan átrohant a másik szobába és látta, hogy becsukódik a szekrényajtó. Harmadik éjjel is kiabált a gyerek: A MUMUS, A MUMUS, AMUMUS! A fickó teljes erejéből futott át a szobába és látta, hogy a gyerek ketté van tépve. Eltelik pár év születik még egy gyerekük. Ez is 2 éves volt amikor ordibálni kezdett éjjel: A MUMUS, A MUMUS, A MUMUS! Mikor az apa átrohant látta, hogy a gyerek feje le van tépve és egy szögre van felakasztva a falon. Elköltöztek az ország másik felébe. Mindenből újat vettek és csak egy szekrényük volt. Született még egy gyerekük. Ez már megélte a 3 éves kort. Egyik nap az anya elutazott üzleti ügyben. Az apa éjjel kiabálásra ébredt: A MUMUS, A MUMUS, A MUMUS! Az ember már tudta, hogy nem él a gyereke. Kirohant az ajtón, el a rendőrségre. A portásnak elmesélte az esetet. Az hülyének nézte és elküldte a rendőrség PSZICHIÁTRIÁ-jára. Mikor a forma belépett az ajtón egy 3 méteres lucskos szörnyet látott ahogy éppen kibelez egy zsarut. A MUMUS hátranézett, és meglátta. Megfordult a zsaru fejét a kezében tartva, és így szólt:
 
-         SZÉP TÖRTÉNET VOLT.


 Two GHOST'S SECRET

 
Sok-sok éve történt Skóciában. Egy fiatal házaspár, Duncan és Janet Baxter és két gyermekük egy öreg házba költöztek, nem messze Edinburghtól. 
Egy nap, nem sokkal a költözésük után, Baxterék kutyája, Rex, vadul ugatni kezdett az ebédlőben. Mr. Baxter berohant a szobába megnézni, hogy mi történhetett. Rex a falra ugrált, mintha el akarna kapni valamit. Aztán a kutya eldőlt,s mozdulatlanul hevert a padlón. Mr. Baxter a falra nézett. Nem látott semmit.Abban a pillanatban valami nagyon-nagyon hideget érzett.Letérdelt Rexhez. Az eb halott volt.
Ezután elkezdődött a tortúre. Minden éjszaka ugyanolyan volt. Először az ablak kicsapódott és az ajtók nyikorogni kezdtek. Majd egy borzalmas sikoly, utána egy férfi nevetése. Kegyetlen és szörnyű nevetés volt ez. Hamarosan a család egyetlen tagja sem bírt elaludni. 
Egy este, amikor Mrs. Baxter hajat mosott a fürdőszobában, hirtelen jéghideg ujjak érintését érezte a vállán. A nő belenézett a tükörbe. Senki sem állt mögötte. Mrs. Baxter felsikított, lerohant az ebédlőbe, ahol meg is találta férjét. Mielőtt bármit elmesélhetett volna neki, minden lámpa lekapcsolódott, és a nő valami meleget és nedveset érzett az arcán. A lámpák újra felkapcsolódtak. Mrs. Baxter felnézett. A plafonon egy nagy, vörös folt éktelenkedett. Vér csöpögött le belőle. Baxterék másnap kiköltöztek a házból.
***  
 
 
 
 
 
 
Tíz évvel később egy Andrew McStay nevű fiatal fiú, mesélt a barátainak a házról.
-Több mint tíz éve üresen áll-újságolta- Az emberek szerint kísértetek laknak benne. De én nem hiszek a szellemekben!
-Fogadok, hogy nem mernél ott tölteni egy éjszakát -felelte egyik barátja. 
-De igenis mernék! Miért is ne? - vágott vissza Andrew. 
-Akkor jó - válaszolt a barátja - 50 fontot teszek rá, hogy nem bírod ki!             Andrew habozott. Nem igazán akart a házban maradni, de nem akart gyávának tűnni barátai előtt. 
-Rendben - szólt végül - Megteszem!
És így történt, hogy Andrew McStay elment az öreg házba egy hideg téli estén.
 
***
 
Amikor Andrew belépett az ajtón, rá kellett jönnie, hogy nagyon sötét van. A fiú megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de nem volt áram a házban. El akart menni, de nem akarta, hogy barátai kinevessék. Talált egy gyertyát, és meggyújtotta. Elsétált az ebédlőbe. A tekintete hosszasan elidőzött egy régi olajfestményen a falon. Amíg a képet nézte, felfedetett egy különös foltot a plafonon. Nem látta tökéletesen, ezért közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vegye. Abban a pillanatban lépteket hallott az ajtó felől. Hirtelen egy émelyítő sikoly hangzott fel, amit egy férfi nevetése követett. Borzalmas nevetés volt. Andrewnak elakadt a lélegzete. 
A fiú ki akart menekülni a szobából, de horrorisztikus módon zárva találta az ajtót! Andrew vissza akart fordulni, de mielőtt akár megmozdulhatott volna, jéghideg ujjak fonódtak össze a nyaka körül. Majd elsötétült előtte a világ.
 
***
 
Másnap reggel a barátai ájultan találták Andrew-t az ebédlő padlóján. Nagy horzsolások éktelenkedtek a nyakán és egész arca tele volt karmolásokkal. A fiú eszméletlen volt ugyan, de élt. A barátai azonnal az edinburghi kórházba vitték őt. 
A következő huszonnégy órában Andrew még ájult maradt. Aztán egyszer csak lassan kinyíltak szemei. A doktor utasítása szerint még egy darabig ágyban kellett maradnia, és ki kellett pihennie magát. Még aznap a rendőrök meglátogatták Andrew-t a kórházban. Azt akarták tudni, hogy miért ment Andrew a házba, meddig maradt, és mi történt. Andrew mindent elmondott nekik, amit tudott. 
Azon az estén két rendőr érkezett a házba. Egy rendőrkutya is volt velük. Körbenéztek. Amikor az ebédlőbe érkeztek, felfedezték az olajfestményt. A kutya hirtelen izgatott lett, és elkezdett ugrálni a falra. A rendőrök alaposan megnézték a falat, de nem találtak ott semmit. Akkor a kutya mérges ugatásba kezdett. Végül a rendőrök úgy döntöttek, hogy lyukat fúrnak a falba, hogy lássák, van-e valami érdekes a falban. Fél óra múlva egy elrejtett valamire bukkantak. A 'valami' egy hatalmas fémdoboz volt. A rendőrök felnyitották. A dobozban több száz aranypénzre akadtak.
 

A Mikulás - csak erős idegzetűeknek!!!!!!

Végre...végre eljött a minden gyermek által várva- várt ünnep, a Mikulás. 
Zsibongott a tágas művelődési ház, mindenhol gyerekek szaladgáltak, izgatott szülők várták a Mikulást, aki éppen a színfalak mögött készülődött a nagy attrakcióra, a gyermekek megajándékozására.Végre...végre eljött a minden gyermek által várva- várt ünnep, a Mikulás. 
Zsibongott a tágas művelődési ház, mindenhol gyerekek szaladgáltak, izgatott szülők várták a Mikulást, aki éppen a színfalak mögött készülődött a nagy attrakcióra, a gyermekek megajándékozására. 
Töménytelen ajándék várt arra a megtiszteltetésre, hogy a mai nagyszabású városi Mikulás ünnepségen az Ady – művelődési ház mozi termében gazdára találjon. 
Minden szülő, ki ma eljött ide, gondosan előkészített csomagokat adott át a Mikulásnak, aki majd nemsokára kiosztja a gyermekeknek, akik már nagyon izgultak, vajon milyen ezer kis meglepetés várja őket. 
Tündéri pirospozsgás kicsi arcocskák ragyogtak mindenfelé, kék, piros, sárga színű reflektorok világították be a termet, cirádák, és díszes lampionok lógtak a mennyezet felől, mintha csak rá akarnának zuhanni az alattuk nyüzsgő emberi hangyabolyra. 
Legalább 300 – an gyűltek ma össze felnőttek és gyermekek, a szülők abban a reményben, hogy örömet okoznak gyerekeiknek, a kicsik pedig izgatottan várták a meglepetéseket. 
Aranyos dalok zengtek a hangszórókból, a Mikulást dicsőítették. 
 
Mindeközben a színpad függönye mögött a Mikulás bőszen igazgatta dús fehér vattaszakállát, vérpiros kabátján, aranyszegély díszelgett, nagy fekete csizmái vakítóan fénylettek. 
Óriási puttonyában számtalan csomag csörgött, öreges mozdulatokkal szedegette, válogatta őket. 
Mindegyikre ragasztottak egy kis címkét, melyen egy név állt, a gyermek neve, akié az ajándék. 
A nézőtéren székek sorakoztak, előre ültették a kicsiket, hátrébb a felnőttek várták, hogy végre előbukkanjon a függöny mögül a Mikulás. 
Mikor már pattanásig feszült a légkör, minden szülő türelmetlen tekintettel kémlelt a színpad felé, vajon mikor jelenik már meg a Mikulás a függönyök mögül, halk csengettyűszó ütötte meg fülét a tömegnek. 
 
Mindenki lecsendesedett, a csilingelés egyre erősebbé vált, majd néhány másodperc múlva kilépett a sötét függöny mögül egy nagytermetű pocakos piros ruhás alak. 
Tűzpiros volt tetőtől talpig, ruhája szegélyét aranyos csíkok díszítették, szakálla tekintélyt parancsolóan bukott alá a termetes pocakra. 
Hófödte süvegén nagy fehér bojt ült, arcát teljesen eltakarta fehér bajsza, szemei kéken villantak rá a tömegre, pillantása maga volt a tél. 
Tökéletesen nézett ki ez a télapó, oly annyira, hogy ha a felnőttek nem tudták volna, hogy csupán beöltözött halandó van a jelmez mögött, még el is hitték volna, hogy valóban ő a hideg tél, bölcselkedő „krónikása”. 
Makulátlan öltözete, jeges tekintete, ében feketén csillogó csizmája szinte elbűvölte a kicsiket és a nézősereget egyaránt. 
 
Morajlás futott végig a termen, mindenki csodálta a Mikulást, aki igazán kitett azért, hogy minden igényét kielégítse a kíváncsi tömegnek. 
-„Ez fantasztikus!...- jegyezte meg suttogva a polgármester a város jegyzőjének, miközben csodálták a Mikulást a terem alvégéből. 
-„Te... – szólította ismét a jegyzőt – ki is öltözött be Mikulásnak?” 
A jegyző bizonytalan arcot vágva válaszolt:-„Hát...úgy tudom a Kovács apuka, de olyan jól sikerült álcáznia magát, hogy még én sem ismerem fel.” – állapította meg a jegyző csodálkozva. 
-„Az szent igaz!... – helyeselt a polgármester – ha ez a Kovács, akkor érti a dolgát, jövőre is ő lesz a Mikulás!” – lelkendezett a hivatalnok. 
A színpadon már régen előkészítették a Mikulás díszes hintóját, ez is gyönyörű darab lévén, tökéletesen illet a beöltözött emberhez. 
Most öreges léptekkel elindult a cifra jótevő a hintó felé, csörgette a botján kis csengettyűt. 
Hatalmas barna selyemzsákot cipelt, látszott, hogy alig bírja feltenni a hintóra. 
A gyerekek eközben ujjongva várták mi fog történni. Csodálkozó kerek szemekkel figyelték a Mikulás minden mozdulatát. 
Kimérten, ráérősen foglalt helyet a télapó a nagy hintóban. 
Elhelyezkedett, nagy hosszú fehér szakállát lassan végigsimította, majd érces, mély hangon kezdett beszélni a gyermekekhez. 
 
-„Jó estét gyerekek!...- kezdte „télapósan” – íme eljöttem hozzátok, tudom, hogy nagyon vártatok, tudjátok van itt nálam valami aminek nagyon fogtok örülni...” – jelentette a kicsiknek villódzó szemekkel. 
-„Sziaaaa...sziiaaa...” – hangzott minden gyermek szájából, úgy hangzott mint egy hangverseny. 
Ekkorra már a színpadot erős reflektorokkal világították meg, így még vakítóbb lett a télapó pompázatos ruhája. 
-„No...- kezdte megint a mindenki „kedvence” dörmögő hangon – ki, hogy viselkedett otthon? Hadd halljam!” 
-„Jóóól...jóóóóól...” – kiáltották mostmár a gyermekek lelkendezve, sokan még tölcsért is csináltak a kezükből, úgy kiáltották. 
Bólogatva helyeselt a Mikulás, meg – meg simította hófehér szakállát, majd ismét a magasba lendítette kezét. 
-„Jó...jóóó...- mondta helyeslőn – akkor most akiket szólítok jöjjenek fel ide a színpadra körém!... 
 
Lassan előszedegetett nagy barna zsákjából jó néhány csomagot, 
Szépen kipakolta őket a hintó szemközti ülésére és hangosan olvasni kezdte a neveket. 
-„Nagy Anna, Molnár Mónika, Tóth Dávid, Matusz Kornélia, - sorolta – Kovács Győző, stb... 
Legalább húsz gyermeket felhívott már a színpadra, mikor intett, hogy ennyi egyenlőre elég lesz. 
A kicsik – 6, 8 éves forma gyerekek, szépen félkörbe álltak a Mikulás körül, aki beszélni kezdett hozzájuk. 
Ekkor váratlanul leszaladt a színpadról a kis Kovács Győző, a hatéves kisfiú egyenesen édesanyjához sietett a nagy teremben. 
Mindezt a télapó észre sem vette, közben elfoglalta magát a többi gyerekkel. 
A kisfiú csodálkozó arccal kérdezte anyjától: 
-„Anya, nem apa a Mikulás?” 
Az asszony úgy nézett fiára, mint aki kissé elbizonytalanodott, így reagált fia kérdésére: 
-„Te is észrevetted kisfiam? – kérdezte – ez tényleg nem apa, pedig úgy tudtam, hogy ő öltözik be ma este.” – kémlelt az anya figyelmesen körbe a termen. 
-„Akkor hol lehet apa?” – kérdezte a gyermek kicsit aggodalmasan. 
Az asszony szeme körbe – körbe járt a termen, de férjét sehol sem látta. 
-„Nem tudom kisfiam, gyere keressük meg apát.” – fogta meg kezét a gyermeknek. 
 
Elindultak a tágas mozi teremben az asszony és a gyermek megkeresni apát. 
Közben a színpadon szereplő Mikulás egészen elbűvölte a kicsiket, nagyokat hahotáztak a télapóval, hangosan kiáltoztak, szinte versengtek a jelmezes kegyeiért. 
Észrevétlenül kerülgették az embereket, kik nyújtózkodó nyakkal lesték a színpadot, sokszor mosolyogva tapsoltak. 
Egy perc elteltével belebotlottak a polgármesterbe meg a jegyzőbe, akik szélesen vigyorogva bámulták a Mikulást, arcukra jóízű elégedettség ült ki. 
-„Jó estét Haraszti úr – szólította meg az asszony a hivatalnokot – elnézést, hogy zavarom, de úgy tudtam ma este a férjem öltözik be Mikulásnak.” 
A polgármester meglepődve nézett az asszonyra: - „Miért, az ott nem a férje?” – mutatott színpad felé. 
Kovácsné erre határozottan rázta a fejét: - Nem bizony, az ott nem ő.” 
A tisztviselő kelletlenül vicsorított egyet az asszonyra, majd megjegyezte: 
-„Bocsánat, úgy tűnik, lemaradtam valamiről, akkor fogalmam sincs, ki lehet az az ember a színpadon.” 
-„Mindenesetre mesterien csinálja, amit csinál, nem ez a véleménye?” – nézett kérdőn az asszonyra. 
-„Örülök, hogy tetszik önnek polgármesterúr, - válaszolt azonnal Kovácsné – mostmár csak az a kérdés hol lehet a férjem, mert neki kellene ott lennie.” – villantotta rá szemeit a férfire. 
-„Bocsánat asszonyom, de amint látja, most nem szakíthatom félbe az ünnepséget – mutatott a mozgalmas színpad felé – talán elfelejtette a férje, hogy most neki kellene ott lennie.” – jegyezte meg a hivatalnok félig ízetlenül viccelődve. 
-„Uram – kezdte az asszony határozottan – lehet, hogy a férjem kissé szórakozott ember, de nem hülye.” – nézett rezzenéstelen arccal a férfi szemébe. 
-„Természetesen hölgyem – mentegetőzött hirtelen a férfi – remélem mihamarabb kiderül hogy mi történt.” – zárta le a beszélgetést a tisztviselő. 
 
Az asszony megfogta a kis Győző kezét, és elindultak a színpad felé. 
Lassan haladtak, mindenhol emberek álltak, alig tudták át „verekedni” magukat a tömegen. 
Közben a színpadon javában zajlott a Mikulás „attrakciója”, ekkor éppen sorba állított vagy 15 gyermeket, és beszélni kezdett hozzájuk. 
-„Nos, gyerekek, most egy különleges ajándékot kaptok a Mikulástól” – állt fel a hintóból és a gyermekek közé lépett. 
-„Mindenki hunyja le a szemét – folytatta – és tátsa nagyra a száját.” 
A gyerekek vakon követték a télapó utasítását, és várták miféle csodával ajándékozza meg őket. 
 
Közben Kovácsné, kisfiával elérték a színpad hátsó bejáratát és az asszony kíváncsian indult el a sötét függönyök felé. Beléptek a színpad mögé, őket nem lehetett látni, néhány méterre szerepeltek a kicsik a télapóval a függönyök előtt. Maga sem tudta mit keres ott az asszony, de valamilyen megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve keresgélni kezdett. Kisfia végig vele volt, szorosan fogta az édesanyja kezét. Elhúzott egy, majd egy másik függönyt is, nem láttak semmi gyanúsat. Azután elindultak a másik oldal felé. Elhúzott még egy függönyt és a látványtól mi szemeik elé tárult lábuk földbegyökerezett. 
Férje fültől – fülig átvágott torokkal hevert a függönyök között, vörös vére megfestette a környező díszleteket. Egy utolsót vicsorító halálfej ábrázattal bámult a családjára, akik a döbbenettől meg sem tudtak mozdulni. Kezei, lábai görcsösen kifacsarodva, tekergőztek, az élet leghaloványabb lehelete sem pislákolt már a szerencsétlen férfiben. 
Eközben a gyerekek kint a színpadon behunyt szemekkel és tátott szájjal álltak, várták a csodát a Mikulástól. Kovácsné néhány másodperces „kihagyás” után hirtelen előre ugrott a színpad felé, és torkaszakadtából üvölteni kezdett: 
-„Gyilkos!!!...Ez egy gyilkos!!!... 
 
A meglepődött Mikulás, ekkor villámgyorsan előhúzott mellényzsebéből egy 9 – milliméteres automata fegyvert, és pánikszerűen, módszeresen mészárolni kezdte a körülötte álló gyerekeket. Az első pillanatban tövig nyomta egy kislány szájába a pisztolycsövet és meghúzta a ravaszt. Tompa puffanás hallatszott, minden irányba fröcskölni kezdett az agyvelő, véres verítéket permetezve maga után. A kislány összecsuklott, mint egy rongybaba, ezután ismétlő lövésekkel célzottan kezdett tüzelni a gyerekek fejére, semmit sem bízva a véletlenre. A meglepődött gyermekek nem tudták mi történik, ekkor még meg sem próbáltak elmenekülni. 
 
A szülők fel sem fogták az első pillanatokban mi zajlik, a színpadon, egyszerűen meg sem fordult a fejükben, hogy éppen gyermekeik kegyetlen kivégzését nézik páholyból. 
Azután, mikor már legalább négy gyermeket láttak elterülni a színpad elejében, csak akkor hasított beléjük a felismerés. Ezalatt a télapó mit sem zavartatta magát, biztos mozdulatokkal tárat cserélt, és rezzenéstelen arccal tüzelni kezdett a hozzá legközelebb eső élő gyerekekre. 
Ekkor tört ki az első velőtrázó sikoly a teremben, a szülők torkuk szakadtából ordítani kezdtek. 
Néhány rövid másodperc alatt elszabadult a pokol, a hatalmas moziban, egymást taposva menekültek az emberek. 
A férfiak egy része vérbeforgó szemekkel megindult a színpad felé, legázolva mindent, mi útjukat állta. 
-„A *** anyádat!!!...- ordították többen – megdöglessz!!!... 
 
Megbolydult az emberi „hangyaboly”, a Mikulás gyilkolt, az emberek menekültek, de legalább húsz férfi rohant a színpad felé, hogy megsemmisítsék az ámokfutót. 
Akadtak olyanok is, akik sokkos állapotban karácsonyi dalokat kezdtek énekelni ülőhelyükön. Szemük balgán tekintett a semmibe, miközben dicshimnuszt zengtek a télapóról, és a szeretetről. Hangosan énekeltek pontosan úgy, ahogy a gyerekek szoktak. 
Ekkor már a színpad jó része vérben fürdött, émelyítő vérszag terjengett mindenütt, a gyilkos körül kezdett szűkülni az embergyűrű, akik elindultak felé. 
Puffogások sora hallatszott, elterült néhány felnőtt is, azután legalább nyolcan vetették rá magukat a Mikulásra. 
Vadul ütni, rúgni kezdték, őrült tekintettel, őrjöngve taposták, már elejtette a gyilkos fegyvert. 
Valaki szétrúgta a hintót, és annak jókora darabjával sújtott le többször is a jelmezes gyilkosra. Ekkor fordult ki a szeme szemgödréből, véres cafatokat dobálva a felbőszült szülőkre. 
 
Már nem lehetett tudni ki ordított és mekkorát, ki ütött és mivel, olyan hatalmas lett a zűrzavar, csak azt lehetett tudni, hogy mindenki a piros ruhást akarja. 
Nem több mint öt perc alatt zajlott le mindez, a rendőrség közben körbevette a művelődési házat, kibontott fegyverekkel nyomultak be a kivégzőhelyé vált moziterembe. 
E közben hisztériás rohammal lincselték meg a szülők a télapót, egyre többen rohantak oda, hogy a saját kezükkel végezzenek vele. 
Valaki egy feszítővas félével ütötte a fejét, mások önkívületi állapotban taposták, rúgták. 
-„Megdöglessz!!!...- ordította valaki a bosszúszomjas tömegből. 
 
Ekkor hárman belekapaszkodtak a Mikulás egyik karjába és őrült erővel próbálták letépni a válláról. 
Valahonnan előkerült egy vadásztőr is, és az egyik szülő úgy kezdte vagdalni a válla tövéből a télapó karját, mintha csak disznóvágáson volnának. Mindenfelé fröcskölt a vér, beterítve jó néhány embert. 
Hangosan reccsent a csontja, leszakad a helyéről, azután hozzákezdtek a tag kibelezéséhez. 
Még lappangott benne némi élet, mikor azonban a tőrt nyakánál tövig beledöfték, majd egészen az ágyékáig húzták le, „kimúlt” „szegény”. 
Ketten nyúzni kezdték róla a bőrt, mint a nyúlról, leütése után. 
A vörös vér éppen olyan tónusban festette meg a télapó ruháját, mint amilyen az alapszíne volt. 
Sietősen hozzáláttak a gyilkos fejének levágásához, mikor három rendőr közbelépett: 
-„Állj!!...- ordította az egyik – álljanak meg emberek!!... 
Ez nem látszott valami hatásosnak, mert mintha nem is hallották volna, tovább tették a „dolgukat”. 
Már csak egy vékony bőrke tarthatta a jelmezes fejét a nyakán, mikor a három rendőr letaszította a sokkos embereket a színpadról. 
Ami a szemük elé tárult nem volt mindennapi látvány. 
 
Egy szinte teljesen szétszedett vörös ruhás „szörnyet” láttak, akinek már nem volt fej a nyakán, az egyik lába hátratörve, jobb karja leszakítva, szemei kinyomva, haja kitépve. 
Émelyítő bűz terjengett körülötte, belei szerte szét hevertek, mellkasa és gyomra felhasítva, deréktól lefelé megnyúzva. 
A három egyenruhás közül kettő, szinte azonnal sugárban hányta le a „kifilézett” tetemet, gyomruk talán egy egész életre felfordult. 
A fiatal őrmester, aki talán még sosem látott ilyesmit, öklendezve hányta a halottra az az nap esti ünnepi töltött káposztát, orrfacsaró bűzzel kísérve. 
A „kaland” után legalább egy tucat ember vöröslött a vértől, ruhájuk, arcuk lefröcskölve keresték gyermekeiket a kis tetemek között. 
Kovácsné, kisfiával ott ültek a hátsó függönyök mögött és az asszony gyermeke szemét eltakarva testével védte őt. 
Mindketten sokkot kaptak, a hozzájuk közeledő rendőröket sem ismerték fel. 
 
Azután lassan lecsendesedett a moziterem, elült az őrjöngés, helyébe szívszaggató halálhörgés és sírás költözött. 
A lampionok most is ugyan úgy csüngtek a mennyezet felől, cirádák szelték keresztül – kasul a termet, a hangszórók elnémultak ugyan, de a színes reflektorok még mindig megvilágították a véres színpadot. 
Az ünnepi díszek, mintha mit sem vettek volna észre az egészből, színesen díszítették tovább a véres vesztőhelyet. 
Ebben a kis csendes városban örökre megváltoztatott mindent ez a szörnyű öt perc, és minden időkre bevéste magát a helység rémtörténelmébe. 
 
 
...A gyász napja ez, mindannyiunk gyászáé és fájdalmáé. 
Egy őrült ámokfutó gyilkos lemészárolta gyermekeinket, miközben azok a szeretetről ábrándoztak. 
Nincs arra szó milyen a mi fájdalmunk, hasztalan minden próbálkozás, mi enyhíthetné könnyeinket. 
Az emberi természet sötét, pokoli bugyrának megnyilatkozása volt ez a nap, mely immár kitörölhetetlen nyomot hagyott kultúránkban. 
Imáink a Mennyei Atyához kiáltanak, örökre megváltoztatva életünket. 
Ó...Atyánk! Mivel érdemeltük ki ezt?... 
 
Haraszti Tamás, Batta polgármestere. 
 
 
Batta polgármestere a történtek után lemondott posztjáról, az Ady – művelődési ház mozitermét lebontották és emlékhelyé alakították. 
Az érintett családok eltelepültek Battáról sokan nagyon messzire, hogy új életet kezdjenek. 
Országos gyásznappá nyilvánították ezt a napot, mely még hosszú évekig beárnyékolta Batta mindennapjait... 

  Hol van a Kezem??

 
 
 Élt egy házaspár!Az asszony egy üzemben dolgozott. Egyszer nem figyelt és az egyik gép letépte a kezét a könyökétől lefelé! Fröcsögött a vér! Az asszony teljesen depresszíós lett!
Csak úgy tudta elképzelni életét ha minden pénzükből csináltatnak aranykezet! Ez meg is történt!Az asszony csoda szép aranykezet kapott!Teltek az évek az asszony megbetegedett!
Közeledett a halála ezért végrendelkezet.Csak ennyit: " Az aranykézzel együtt temessék el és maradjon is a sírjában " így is lett eltemették.
A férfi tovább élt a házban de már alig volt pénze ruhára és ennivalóra is!
A reménye az asszonnyal eltemett aranykéz volt! Eldöntötte este kimegy a temetőbe és kiássa!
Sötét volt nagyon! Megtalálta a sírt és elkezte ásni!Sietett!Mikor kiásta kivette az asszony csontjai közül, és ott hagyta a temetőt!
Mikor hazaért nagyon elkezdett félni......!Az ágy az ablak melett volt!Az ablak résnyire kivolt nyitva és behalatszódtak a kihalt utca zajai! egyszercsak csoszogást hallott!Átölelte az aranykezet!Meglepődött mert a csoszogás abba maradt..............AZ Ő HÁZA ELŐTT!
Kert ajtó nyitódik amit a férfi sietségébe elfelejtett bezárni!Így a lassú vonatott csoszogás a kertben folytatódott!Átment az ablak alatt és megált a bejárati ajtó előtt.Csend....!Kaparászás a zárban............kattanás...az ajtó kinyitódott!A férfi nagyon félt!A csoszogás a nappaliba folytatódott!A férfi már alig vett levegőt is!Csendben hallgatózott.......halk suttogást halott elég tisztán!
" Hol van a kezem?Hol van a kezem? " Láb dobogás a lépcsőn "Hol van a kezem?Hol van a kezem?" Állj!Valaki megállt a férfi szoba ajtaja előtt!nyikorgás..............recseg a padló................a férfi érzi a lehelletét.........." Hol van a kezem? Hol van a kezem?NÁLAD VAN!!!!!!!!!!"

Elektra

1700-as évek elején járt az idő Elektra ekkor volt 13 éves. Szép volt aranyos, kedves,figyelmes őt mindenki szerette.
De csak addig  míg 1765-ben ki  nem kellet végezni. Ugyanis Elektrát megszállta az ördög!
1764-ben Elektra hazafelé tartott az iskolából mikor meglátott maga előtt egy furcsa árnyékot. Nem ijedt meg de furcsálta mert abban az utcában nem volt senki vele. Ment tovább de aztán megint meglátta azt az árnyékot, ekkor már megijedt és megfordult,de megint nem látott semmit. Nyugtatgatta magát hogy ezt csak képzeli és biztos csak kimerült . Ekkor már elérte az utca sarkán levő katolikus templomot! Ekkor eszébe jutott hogy a szülei a templomba mentek ,el is indult a templom kapuja felé remélve hogy szülei körében biztonságban érzi magát. Gondolta nem maradnak sokáig  és valószínű hogy csak a pap és a szülei vannak ott. Tehát ment a kapu felé. Borzalmas sikolyokra lett figyelmes és hogy a pap ezt kiabálja: - Távozz eme Szent helyről menj vissza oda ahonnan jöttél! De mire Elektra benyitott  már nem látott senkit! Korom sötét volt a templomban. Ebben a minutumban hirtelen az összes gyertya égni kezdett. Meglátta a földön az apját és anyját vérbe fagyva. A leány szeméből könnycseppek gördültek és patakokban folytak!Egy éles hangot hallott s a pap a vállára tette a kezét. Ezt mondá neki: Ne félj gyermekem szüleid egy jobb helyre mentek ! Jer velem és nem esik bántódásod! Elektra fejében zakatoltak a gondolatok, nem tudta mi történt nem tudta mi tévő legyen csak azt tudta hogy a pap, akit oly jól ismert nem olyan mint volt. Hófehér ősz haja véres volt szeme vérben úszott szája körül peregtek a vörös cseppek!Íme a papot megszállta az ördög! A kis  Eli (Elektra) megfogta az új anyukája kezét és elment vele!Hazavitte a leányt ,s azóta eltelt fél év! Elektra elérte a 14 éves kort a pap  is nagyon megszerette a kis Elit!  Az nap a pap úgy döntött hogy eljött a búcsúzkodás ideje! Leültette egy székre s ezt mondta a leánynak:eljött az idő kincsem !Nekem végem de az ,,örökségem'' neked át adom! Eli bólintott és könnybe borult arccal lesújtotta fejét, bekötötte a szemét s lekötötte a kezét. Ekkor előjött az apja eredeti énje! Hirtelen borzalmas hideg csapta meg Eli arcát,de nem ijedt meg ám amikor meghallotta a borzalmas hangot amely eddig vigyázott rá kezdett nyughatatlan lenni....az a hang amely a mesét olvasta neki és énekelte az altatódalt....-Ó Jaj Eli! Megszálta az ördög! levette szeméről a fedőt és megpillantotta a papot aki nagyon öreg volt és abban a pillanatban meg is hallt. Egyedül maradt a világon. Mérges lett széttépte a ruháit,összekarmolta az arcát magyarán mondva megháborodott! Az emberek őt őrültnek tekintették s mivel veszélyesnek hitték ugy döntöttek ki kell őt végezni!Elektrát mártír halálra ítélték! De előtte elátkozta a jelen levőket!Megmondta nekik hogy vissza jön még és akkor elhozza a világnak a végét !Az emberek nem hittek neki és kivégezték!Eli halála nem fejeződött teljesen be eltemették de az emberek mégis úgy érzik hogy mindig mindenütt jelen van!És apróbb jeleit  be is mutatja hogy ő bizony létezik és vár hogy el jöjjön az ő ideje!

1976. január 14-én George és Kathy Lutz három

gyermekükkel rémülten menekültek New York állam Amityville városa Ocean
Avenue 112. sz. alatti új házukból. A család azt panaszolta, hogy
valamilyen ördögi lény - melyet röviden „horrornak" neveztek -
ismételten terrorizálta őket. 
 
Ez a család 1975. december 18-án - tehát voltaképpen csak 27 napja -
költözött be a zegzugos építésű, holland kolóniál stílusú házába.
Felmerül a kérdés, hogy mi történt velük ott-tartózkodásuk négy
hetében. Ugyan micsoda névtelen és váratlan erő űzte ki a családot
otthonából? 

 
 
Röviddel azután, hogy a Lutz család elmenekült a házból, Jay Anson a
tapasztalataikat megírta Amityville-i horror című könyvében. A
házastársakkal és három gyermekükkel folytatott beszélgetések alapján a
könyvnek olyan alcímet adott, hogy az „egy kísértetjárta ház igaz
története". A könyv bestsellerré vált és a későbbiekben filmet is
készítettek belőle. Kérdés, hogy a történetben mi az igazság. Valóban
valami ördögi erő csapott le a Lutz családra, és okozta esetleg a DeFeo
család szörnyű halálát is, akiket ugyanabban a házban 1974-ben
gyilkoltak meg? 
 
 
Körülbelül egy évvel azelőtt, hogy a Lutz család beköltözött volna,
rettenetes bűntény történt a házban. 1974. november 13-án a DeFeo
család hat tagját - az apát, az anyát, két leánygyermeket és két
fiúgyermeket - alvás közben agyonlőtték. A harmadik fiú, a 24 éves
Ronald azt állította, hogy egy csavargó hatolt be a házba és ölte meg a
családját. A rendőrség nem hitte el a történetet, és az életben maradt
fiút vádolta a gyilkosság elkövetésével. Ronald bolondnak tettette
magát, de hiába, bűnösnek találták, és hatszoros életfogytiglani
börtönre ítélték. 
 
 
 
A ház ezután üresen állt egy évig, míg a Lutz család be nem költözött.
De alighogy beköltöztek, állításuk szerint furcsa és döbbenetes
események vették kezdetüket. Mindenekelőtt valami szörnyű bűz kezdett
terjengeni, majd fekete színű iszap lepte el az egész fürdőszobát: a
csempéket, a kádat, a mosdókagylót! A ház asszonya mindent megpróbált,
ám a szörnyű büdös iszapot nem tudta eltávolítani. Később ezernyi légy
repült be a második emeleti hálószobába, a ház homlokzati ajtaja pedig
egyszerűen kiszakadt a sarokvasakból. 
 
 
 
Maguk a Lutz család tagjai is fizikai elváltozásokat tapasztaltak
magukon. Az apa azt panaszolta, hogy folyton fázik, ezért állandóan
hatalmas tüzet rakott a nappali szoba kandallójában. Rosszul érezte
magát, deprimált és ingerült lett. Nem borotválkozott, nem cserélt
fehérneműt, még akkor sem, ha a hivatalba ment. Úgy érezte, mintha
valami megszállta volna a személyiségét - mint később mondotta -, de
nem tudta, mi lehet az, és azt sem, hogyan lehetne ezt elkergetni.
Az anya testén fájdalmas, csúnya vörös foltok jelentek meg. George, az
apa elmondta, hogy két alkalommal, mikor az ágyban feküdtek, s ő
felébredt, és azt látta, hogy felesége, Kathy az ágy fölött a levegőben
lebeg. Elmondása szerint az asszony egyszer a szeme láttára ronda vén
szipirtyóvá változott, majd hirtelen ismét felöltötte normál külsejét. 
 
 
A család azt is elpanaszolta, hogy izzó vörös szempárok lebegnek
közvetlenül a második emeleti hálószoba ablaküvegén. Mikor az asszony
egy karosszéket húzott az ablakhoz, hirtelen malacvisítást hallott.
Az ördögi erő hamarosan túlterjedt a házukon. Elkezdte terrorizálni a
papot, akit azért hívtak a házba, hogy szentelje fel azt beköltözésük
előtt. Jay Anson könyvében elmondja, hogy ezt a papot valami különleges
betegség támadta meg, és a plébániát, ahol lakott, olyan rettenetes bűz
árasztotta el, hogy az összes többi pap és káplán kénytelen volt az
utcára menekülni. 
 
 
George Lutz úgy érezte, hogy valami ördögi lény bírhatta rá Ronald
DeFeót, hogy meggyilkolja saját családját, és ez a gonosz lény most
igyekszik őt is a hatalmába keríteni. A helyzet akkor vált
elviselhetetlenné, mikor egy óriási fehér csuklyás alak látogatta meg a
családot, aki később szarvas démonként jelent meg torz ábrázattal. így
a Lutz családnak számos hátborzongató eseményt és a szörnyű lény több
gonosz próbálkozását kellett elviselnie.
Amennyiben a Lutz család története, ahogy a könyvben le van írva, igaz
lenne, a lélekbúvárok kétségtelenül a kísértetjárás különleges
bizonyítékát látnák az esetben. A paranormális jelenségek szakértői
vizsgálatot kezdtek az amityville-i horror ügyében. Amit kiderítettek,
az távolról sem volt olyan szörnyű, mint a megdöbbentő történet, amit a
könyv és a belőle készített film beszélt el. 
 
Fekete Angyal
Ezt a lányt  Amynek (emo stílusu )  hívták de mindenki csak ,, fekete angyalnak " csúfolta  amiatt  hogy állandóan feketében járt iskolába.A picsa klónhadsereg állandóan kiközösitette őt nem álltak vele szóba . Ez ment a félév feléig amikor is egy újj fiú jött a suliba.. Amy első látásra beleszeretett a fiú ak

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat